Teszten az új Merida One-Twenty

 

Bár még csak alig pár hete mutatták be a nagyközönségnek a Merida teljesen megújult trail bringáját, a One-Twenty-t, máris kaptunk tesztelni egy 700-as verziót a hazai forgalmazótól, a Bikefun-tól. Mi meg boldogan estünk neki a melónak, mivel ezt a kategóriát nagyon szeretjük. Olyannyira, hogy jelenleg is pont a korábbi verzióját használom.

 

A Merida bringái elképesztőn jók lettek az elmúlt évek fejlesztései során, kialakult náluk egy viszonylag egységes forma, amit először a Ninety-Six, majd a One-Sixty és One-Forty modelleknél vezettek be. Az egyetlen formai kakukktojás a One-Twenty volt már csak, de ezzel a megújulással az is csatlakozik ehhez az egységes képhez. Persze vannak különbségek, ha közelebbről megnézi az ember, valamint más anyagok, és más geometria is tartozik a különböző típusokhoz, de távolról nézve ugyanaz a forma.

 

 

 

A nevét meghazudtolva nem 120, hanem 130 mm-t mozog a hátulja és az eleje is. Szerintünk ez telitalálat. Csak alu vázzal létezik, és három felszereltségi szinttel lehet majd elérni kb. jövő januártól (tesztelni is lehet majd a Merida Concept Store-ban). Az új One-Twenty váz is megkapta a P-FLEX technológiát, azaz a valódi forgáspont nélküli hátsó háromszöget. Ezzel sokat egyszerűsítve a gyártáson és a karbantartáson is. Persze a gyártót ismerve idővel biztos lesz carbon verzió is, ami azért is lesz nagyon jó, mert a carbon váz és majd a hozzá passzoló top kategóriás cuccok együtt egy nagyon kellemes, alacsony számot fognak mutatni a mérlegen. Ez a mostani darab 15,1 kg volt pedállal, szerszámok nélkül mérve. Ez nem mondható könnyűnek, inkább csak átlagos. Sajnálom, ha lelövöm a poént, de kb. ez az egyetlen, ami kicsit nem tetszett.

 

Teló: Rock Shox PIKE Select Air 130 mm Tapered 44 mm fork offset. Zseniális, nagyon szépen teszi a dolgát, egyedül a kompresszió állító szerepét nem értem, mert jó hogy van, de kevésbé jó, hogy gyakorlatilag semmit nem csinál! Az a szerencse, hogy különösebben nem is hiányzik. A lefelében nagyon minimálisan még lehet állítani, de felfelé tekerésnél, kvázi lockout-ként nem funkcionál, de ennek csak kiállva tekerésnél érezni a hiányát.

 

Kerekek: Hallelúja! Novatec agyak, ezeket szeretjük, egyszerű, olcsó, de jó, és akad hozzájuk alkatrész, ha kellene. Csukott szemmel is jól szerelhető. Felnik a Merida jól bevált 470 grammos darabajai, 29 mm-es belső szélességgel, aszimmetrikus kivitelben és természetesen tubeless ready. Nem mondom, hogy a legjobbak a világon, de sokkal jobbak, mint gondolhatnánk, jól bírják a terhelést, csak az ütésekért nem rajonganak. Küllők is könnyített 2-1.8 mm-es rozsdamentes verziók. Ez egy jó kerékszett, egész könnyű, de mégis erős. Viszont ha valaki tuningolni akar, akkor kezdheti ezzel. Egy könnyebb szettel még tekerhetőbb lesz a bringa, durvábbal meg nagyon vadállat lefelé. Legjobb, ha mindkettőt tartasz, és nem kell két bicaj!

 

Gumik: Maxxis Forekaster 29×2.4″ fold TR EXO 3C MaxxTerra, az egyik legjobb választás egy ilyen bicajra. Gördül is, fog is, mindenhol jó.

 

Fékek: Sram DB8 4 dugattyús elöl/hátul, tárcsák 203-asok (hátul is). Nem könnyű a szépséget meglátni ebben a fékben, a fékkart mintha baltával faragták volna, a féktestet meg mintha gyurmából csinálta volna egy óvodás. De ami a lényeg, hogy baromi jól fog, és adagolható is. Én szívem szerint hátra csak egy 2 dugós 180-ast raknék erre a bicajra, de a legnagyobb meglepetésemre nem éreztem soknak a hátsó féket sem, és az elsőt sem kevésnek, pedig, ha hátul elég, akkor előre kevés kellene, legyen, de ez elől is elég volt és hátul is. Szerintem ez a jó adagolhatóságának köszönhető. Talán a hosszú meredek lejtők nem lesznek a kedvencei, ott kicsit hajlamos melegedni és felkeményedni. De azért egy trail bringának nem sok ilyen chalange-ben van része, csak én feszegettem a határait.

 

 

Váltás: Sram NX 1×12, kétszer megnéztem mi van rajta, mert annyira jól váltott, hogy nem akartam elhinni. Hajtókar 175 mm ekkora vázméretnél és szintén a Sramtól jön, mint ahogy a középcsapágy is. Sor 10-50-es, mindenhol elég.

 

Dropper: Merida Expert TRII. az L-es vázhoz 200 mm bemozdulású verzió jár, szóval nagyon rendben van, és nem csak emiatt, zéró kottyanás és szép sima működés.

 

Nyereg: Proxin (a Prologo gravity vonala), teljesen rendben volt, és ezen is megvan a Merida saját kis szerszám tokjának a helye, ami tök jó, de reszelhetne már kicsit rajta a gyártó, mert 3 perces tervezői munkával nem csak jó, hanem tökéletes is lehetne.

 

Kormány markolat és a kormányszár a Merida saját 780 mm széles kormánya, 40 mm-es kormányszárral szuper kombó, és a jó öreg Merida markolat, elmegy, de láttunk már jobbat is.

 

 

A legelső benyomás, pár méter aszfalt után, hogy ez mitől megy ennyire??! Elképesztően jó tekerni, pedig nem ez a legkönnyebb bicaj a világon. De valahogy mégis nagyon jól gurul. Tökéletes az üléspozíció a meredek nyeregvázcsőnek köszönhetően. Igaz a One-Sixty-n ültem előtte, ami bár az egyik legjobban tekerhető enduro bringa, és bár hatalmas súly különbség nincs köztük, de azért a Maxxis Forekaster gumik sokkalta jobban gurulnak, mint az Assegai és a Minion dupla falú kivitelben és Max Gripp keverékkel.

 

Terepen a helyzet még ettől is jobb volt, megmaradt a szuper tekerhetőség, az én csillapítás beállításommal nincs semmi pogózás, még nyitott állapotban sem, de mégis nagyon szépen kimozogja az összes elé kerülő akadályt. Olyan sima lett tőle a talaj, hogy már-már unalmas volt, hogy semmi dolgom, csak nyomni kell (de azért élveztem). A lockot kapcsolni nem csak felesleges, de inkább hátrányos normál esetben. Én csak aszfalton és nagyon meredek emelkedőkön használtam, de ott sem a bemozgás miatt, hanem hogy az átterhelődött súlypont miatt ne üljön be a hátulja, vagyis megmaradjon a szuper jó mászós geometria, a tökéletes üléspozíció. De normál trail használat mellett tényleg jobb a nyitott rendszerrel menni, egyszerűen segít. Kényelmesebb, könnyebb és gyorsabb nyitva! Ezt egyébként a Merida mindegyik fullyja elmondhatja már magáról, még az enduro gépük is brutál jól tekerhető. Persze ezt egy modern, mai bicajtól már el is várjuk, de a Merida ebben 10/10.

 

 

Ami a meredek mászásokat illeti, ott sincs panasz, a zárt rendszer nem hagyja beülni, de hagy annyi mozgást a tagnak és a keréknek, hogy segítsen a terepakadályokon átgördülni, fellépni. A geometria a kimondottan meredeknek számító 78,5 fokos üléscső szöggel pedig olyan helyzetbe állítja a testet, amibe tényleg csak nyomni kell. De ha az ilyen falszerű, meredek részeken sem akarod zárni, akkor sincs azért gondban, csak itt egy kicsit mégis jobb, ha lezárjuk a hátulját. Az elején a Rock Shox Pike nem rendelkezik valódi Lockout-al, csak egy kompresszió állító egység volt rajta, ami elvileg passzívabbá kéne, tegye a mozgását annyival, hogy az ülve mászás során gyakorlatilag teljesen mozdulatlan legyen a villa is. Ez sajna ennél a modellnél vagy nem igazán működött, vagy csak ennyit tud, de szinte észrevehetetlen, hogy bármit változtatna a karakterén. Mondjuk nagyon nem hiányzott ez a funkció, feleslegesen így sem sokat ficergett szerencsére.