Metró Ride



Tavasszal hallottam egy kósza hírt, hogy Budapesten a Deák téren valami metróba lemenos bringaversenyt szerveznek, ahol a világ legmenobb bringásai is ott lesznek. Próbáltam utánajárni, hogy hogyan lehetne lejutni a metróba szurkolni.

Aztán június végén egy fülledt nyári este nézegetem az e-maileim. Berényi Zsolttól jött egy iromány… egy meghívó volt a Metró Ride-ra!!! El se akartam hinni! Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen versenyre meghívást kaptam! Testileg és lelkileg sokat készültem eme megmérettetésre…A Bikefun Hungary Kft. – a Merida & UMF kerékpárok hazai forgalmazója - azonnal a segítségemre volt. Egy 2008-as UMF Freddy 1 Team -el állhattam rajthoz.

Szeptember 21. péntek
Este 8-ra kellett megérkeznem az IBS Hotel-be. Párommal az oldalamon betoppanok a recepcióra és ott pihenget Chris Kovarik, Nathan Rennie, Filip Polc és még egy csomó ,,nagymeno’’. Anyám borogass!!! Álmodom! Eddig csak filmben láttam oket…

Miután mindenki megérkezet és megkapta a vezetéknevével ellátott rajtszámot (vagy hívjam inkább rajtnévnek?) elmentünk egy közös vacsorára. Mint sok jóllakott óvodás mentünk tovább a Deák térre, pályamustrára. Végigmentünk a tervezett útvonalon, és jöhetett egy közös buli. Iszogattunk, beszélgettünk… latolgattuk az esélyeinket…

Szeptember 22. Szombat
Reggel a szállodában találkoztunk ismét. Fotózás, interjúk, Critical Mass, vacsi egy olasz étterembe és kezdodhetett is a menet.

A kis földalatti peronján elfoglaltuk a depónkat és elmentünk gyalogos pályabejárásra. Mindezek után még utolsó guminyomás ellenorzés és elkezdodött az edzés, ami egyben idoméro futam is volt.

Beállok a rajtba. A szívem a torkomban dobog. Nem lehet tökölni, menni kell! Elindulok… Elso mozgólépcso… meglepodök… a tempó miatt nem is ráz annyira, mint ahogy gondoltam. Aztán az elso éles kanyar… szintén meglepetés… nem csúszik annyira, mint gondoltam, volna. A bringa teljesen kezelheto. Aztán még egy mozgólépcso (ez a  leghosszabb a pályán) kicsit húzok a féken és abban a pillanatban bekacsázik a bringa… háát elöntött a barna rendesen…

A lépcso aljára kb. 50-60 km/h-val hasítottam, itt már aztán csúszott a márványlap rendesen. Velem szembe szalmabála-fal és egy szivacsba burkolt oszlop… Kapaszkodok a fékbe, próbálok befordulni egy kb. 70 fokos kanyarba… nagy nehezen csak sikerül a pályán tartani a gépezetet… aztán kocsiba bee… kocsiból kii… rázósoron át… döntött kanyarba bee… MEGLEPETÉS!!! A mozgólépcso elott keresztben hever egy farönk. Miután ezen átvergodtem a pálya többi része sétagalopp volt (2 mozgólépcsocske és egy ugrató).

Az idoméron volt egy nem mért köröm (technika ördöge) aztán egy defekt és mint a  mondás is tartja: Három a magyar igazság. A harmadik körbe sikerült kvalifikálnom magam a döntokbe. Elso páromnak egy spanyol ombrét kaptam. Sajnos o bizonyult jobbnak. Nem bosszankodom. Kb. 7-8 kört tudtam menni a pályán. Hihhhhetetlen érzés száguldani a metróban! Már akkor nyertem mikor megkaptam a meghívást.

Videók itt:

http://www.youtube.com/watch?v=Z6Xkfg2pOUY

http://tv2.hu/2007-09-23/Biciklis_szaguldas_a_mozgolepcson_-_VIDEO/
 
http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=8&videoid=070921058&adasid=3442
 
http://www.velo.hu/foto/index.php?xgal=146f6ae89e84a8