A Velo.hu cikke. Az eredeti itt olvasható.
A Merida a Giro d’Italia rajtja előtt a festői szépségű Pigna településen csődítette össze a kerékpáros sajtó képviselőit, hogy bemutassa kínálatának egyik zászlóshajóját, a megújult, negyedik generációs Sculturát. Csúcskategórián belül mindig érdekes kérdés, hogy egy nem aero, de nem is éppen kényelemorientált gépből (tehát a klasszikus értelemben vett csúcsmodellből) mit hoz ki egy gyártó. Vajon győz a súlycsökkentés-mánia, vagy sikerült megfelelő kompromisszumot kötni a súly-légellenállás-merevségi mutatók hármasából?
A 2016-os évjáratú Sculturát bár korábban már a Lampre-Merida World Tour csapat versenyzői is tesztelték, de az álcázó festésnek köszönhetően egészen a bemutatóig sikerült titokban tartani az új modellt. Erre a tényre különösen büszke volt a Merida főtervező guruja, Jürgen Falke, aki az új bringa prezentálását végig fejből nyomta (még a World Tour mezőny kerékpárjainak kiemelkedő tulajdonságait is!), nem kertelt, németes precizitással, számokkal alátámasztva tudatta, hogy mik voltak a leköszönő generáció hátrányai. Ezek alapján a régi Scultura a profi mezőny egyik legrosszabb aerodinamikai mutatóival rendelkező kerékpárja volt, és a súlya felett is eljárt az idő.
Ezek után nem volt meglepő, hogy az új modell fejlesztésénél a légellenállás csökkentése és a súly lefaragása volt az elsődleges szempont. A Merida azonban nem akart elmenni a radikális irányba a Sculturával (azt meghagyták a Reactonak), így továbbra is fontosak maradtak a – versenygeometriai szinten értendő – kényelmi szempontok.
Az említett csapásirányoknak megfelelően az új Scultura váza 400 karbonlapból áll össze és a mindössze 0,7 mm-es falvastagságnak köszönhetően belépett a szuperkönnyű kerékpárok sorába. A Team verzióhoz is szükségesek ballasztok, hogy elérjék vele a 6,8 kilogrammos UCI súlyhatárt. Aztán ott a hobbiversenyzőknek szánt Scultura 9000 változat, amely Sram Red szettel és karbon DT Swiss kerekekkel 5,8 kilogrammot nyom a mérlegen, míg a limitált szériás Scultura 9000 LTD súlya 4,6 kilónál áll meg. Az említett altípusok Ultegra szinttől lesznek elérhetőek, de küszöbön a Scultura 7000-E és a 6000-es belépőmodell is kedvezőbb árfekvéssel. Mindegyik típusra élettartam garanciát vállal a gyártó.
Aero szempontból egyszerű külső szemlélő nem vesz észre semmi különlegességet, a váz letisztult, természetesen minden bowden és kábel a csöveken belül fut, a hátsó fék pedig leköltözött a középrész mögé. Az új váz - elődjével ellentétben - képes 25-ös abroncsméret befogadására is.
A tesztet természetesen a főszereplővel, a Scultura Team modellel kezdtük, amellyel a Lampre Merida csapat versenyzői már tekernek is a jelenleg is zajló Giro d’Italián. A felszereltséget mechanikus Shimano Dura-Ace szett (a versenyzők többnyire Di2-val mennek, a tesztparkot nem maradt idő felvértezni elektromos rendszerekkel), új fejlesztésű Fulcrum Racing Zero Carbon kerekek, Prologo nyereg, FSA és Rotor kiegészítők alkotják, tehát minden adott volt egy csúcsminőségű guruláshoz. Dizájnban talán egy kicsit visszalépésnek tűnik a matt fekete-fehér alapfestés + fukszia betétek, de így harmonizál a Lampre-Merida csapat színvilágával. A Scultura 9000 ha lehet még puritánabb, szinte full sötétszörke az egész.
A közeli hegyi utakon megtett tesztkilométerek során a Scultura Team a hazaihoz hasonló útfelületen sem tűnt rázósnak, annak ellenére sem, hogy az elődmodellhez képest a monocoque váz merevségi mutatói 30 %-kal jobbak lettek. Felfelé, kiállva tekerve ez érződött is, ahogy az egy csúcsmodelltől elvárható, de mégsem érződött idegesnek az eleje, ellentétben néhány hasonló kategóriájú modellnél tapasztaltakkal. A Scultura igazán komoly előnyei azonban hosszú lejtmenetek során illetve alsófogásban történő kigyorsításnál, sprintelésnél jöttek ki. A relatíve kényelmes kerékpár az új Fulcrum Racing Zero carbon kerekeken olyan magától értetődően halad, hogy olyan érzésünk támad, hogy minden egyes watt a megfelelő helyre, az aszfaltra távozik.
Később kipróbáltuk a két másik végletet is a Merida felsőkategóriás családjából, a Ride az ígéretekhez hűen talán egy halvány fokkal kényelmesebb, mint az új Scultura, azonban a versenygeometriához szokott kéz számára zavaró lehet az egyenesebb testtartást engedő váz. Ennek ellenére a versenyzők közül néhányan ezt a modellt részesítik előnyben, különösen a rázatókkal tarkított versenyeken.
Az Aero vonal csúcsán megmaradt Reacto azok számára lehet ismerős érzés, akik pár éves, alu vagy alu-karbon bringát hajtanak: az említett nem túl tökéletes utakon a Reacto már rázott, viszont merevsége felől egy percig sem kételkedtünk.
A három bringa egymás utáni kipróbálását követően jöttünk rá, hogy miért is olyan jó az új Scultura. Habár az ilyesféle „mindenes” tervezési hozzáállással előfordulhat, hogy olyan gépet építenek, amely semmiben sem etalon (és a számok alapján nagyjából ez igaz a Sculturára is), mégis érzetre összességében ez nyújtotta a legösszeszedettebb teljesítményt és nagy összegekkel fogadnánk, hogy a trióból a versenyzők számára is ez lesz a legkedveltebb verzió (Jan Polanc és Diego Ulissi már győzelemre is vitték a Giro d'Italián), egyúttal a „földi halandók” számára is ez tűnik a legjobb választásnak.
Az új Merida Scultura ősztől lesz kapható a haza kerékpárboltokban.